Plébániatörténet
Mind Tahi, mind Tótfalu a Rosd nemzetség ősi birtoka, amely azokat Rosd szigetével (mai Szentendrei-sziget) a honfoglalás jogán bírta. Az elsőt oklevélszerűen 1439-ben említik: -Tah penes fluvium Danubii ín opposito insula... Rosdzygethe-; - a másodikat 1447-ben Thotfalv névén. Tahiban 1459-ben a dömösi prépostnak is voltak birtokai. Tótfalu átvészélte a török hódoltságot s annak végén egyike volt legnépesebb helységeinknek. Alatta protestánssá lett, pedig a középkorban virágzó katolikus élet buzoghatott benne és környékén: Szentpéter és Torda végleg elpusztult magyar falvakban, melyeknek élete már csak a határbeli dűlők neveiben él.
Tótfalun 1744-ben összesen 13 katolikus házaspár lakott és az 1752. évi dunabogdányi canonica visitatio jegyzőkönyvében olvassuk (helységünk ezidőtájt Dunabogdány filiája), hogy a tótfalui református templomot a régi katolikus templom fundamentumára építették fel, úgy látszik, egyelőre sárból. 1764-ben községünkben 123 katolikus él csupán. 1801-ben mint Szigetmonostor fíliájából szervezi meg Milassin Miklós székesfehérvári püspök a tótfalui helyi lelkészséget, mely 1807-ben anyaegyházától elszakítva önálló plébániává alakult. Temploma előbb épült: 1778-ban a 139-es lélekszámú kis hívősereg még Monostorra jár át szentmisére, az önálló lelkészség azonban már felépíti saját templomát.
Forrás: esztergomi-ersekseg.hu
Plébánosaink a plébánia 1801-es alapítása óta
- 1801-1824Stublits Ferenc
- 1824-1839Lattyák János
- 1839-1853Simkó István
- 1853-1860Fábos József
- 1860-1863Daniss Zsigmond
- 1863-1868Melegh Imre
- 1868-1888Herczeg István
- 1888-1895Trummer Károly
- 1895-1935Kindl János
- 1935-1964Kocsis Lajos
- 1964-1984Szentirmay Károly
- 1984-1995Bednár Pál
- 1995-2005 Szőke Lajos
- 2005-2014 Vénusz Gellért
- 2014- Erdős Attila
