Katekumenátus

A kommunizmus idején sokan elvből, vagy félelemből nem kereszteltették meg a gyermekeiket. Ezek a gyerekek mára felnőttek és sokszor szeretnének megkeresztelkedni. Ám a keresztelésre jelentkezők nem mind akarnak ténylegesen keresztények lenni. Vannak, akik ezt csak egy technikai feltételnek tekintik ahhoz, hogy keresztszülők lehessenek, vagy egyházi házasságot köthessenek. Ami még ha igaz is, nem jelenti azt, hogy megkeresztelnék őket anélkül, hogy keresztények akarnának lenni. Házasodni, keresztszülőnek lenni ugyanis azt jelenti, hogy az illető már alaposan benne van a hitben, míg a keresztség szentsége az első lépés.

A csecsemőket megkereszteljük anélkül, hogy bármilyen feltételnek eleget tennének, feltételezve, hogy ahogy növekszenek, a szüleik bevezetik őket a keresztény életbe. Ezért a szülők hitét vizsgáljuk meg és ha ott komoly hiányosságok vannak, elhalasztjuk a keresztelést, amíg ők késznek nem mutatkoznak rá. A felnőtt emberek maguk kérik és vállalják a keresztény életformát és ezzel együtt a keresztség szentségét. Szokták mondani, hogy igazságtalanság különbséget tenni azok között, akik gyerekkorukban az összes beavató szentséget felvették, de most nem gyakorolják a hitüket, és azok között, akik most jó szándékkal szeretnének megházasodni, de nincsenek megkeresztelve. Ez első látásra jogosnak tűnik, pedig egyértelmű, hogy jobban jár, ha alaposan felkészülve veszi fel a szentségeket, mint valami gyorstalpaló tanfolyam után.

Nagyon fontos tudni, hogy a keresztséghez nemcsak egy tananyagot kell megtanulni, hanem egy életszemléletet és életmódot. Az erre való hajlandóságot a pap az első találkozástól kezdve figyeli, a záróvizsgát pedig Jézus fogja tartani az utolsó ítéletkor.

A katekumenátus menete

Az ősegyházban 1-3 éven át készültek a keresztelendők, eközben különféle szertartásokban vettek részt, így kerültek egyre közelebb a misztériumhoz, amire készültek. A II. Vatikáni Zsinat után ezek nagy részét visszahozta az Egyház, ezért ha valaki felnőttként akar megkeresztelkedni, minimum egy évet szánjon rá. Ez is nagyon kevés, utána is bőven lesz mit fejleszteni, de mivel a keresztség igen fontos, egy évvel megelégszik az Egyház. Már az elején válasszon magának kezest (keresztszülő), aki biztosan áll a hitben! Ha a családban nincs ilyen, az atya segít találni. Aki belenő a hitbe, egész felnőttkoráig jár hittanra és évekig készül az elsőáldozásra, majd újabb évekig a bérmálásra. Aki felnőttként keresztelkedik meg, azt egy év készület után megkeresztelik, elsőáldozáshoz járul és megbérmálják, tehát mindhárom beavató szentséget egyszerre megkapja.

A lépcsőfokok:

  1. Prekatekumenátus: ez akkor kezdődik, amikor valaki elkezd ismerkedni a hittel, olvasni a Szentírást, elmegy egyszer-kétszer templomba, beszélget a hitről az ismerőseivel, netán egy pappal és elhatározza, hogy megkeresztelkedik. Amikor elkezd járni hittanra, nem sokkal a kezdet után következik egy szertartás:
  2. Befogadás a katekumenek közé: a befogadás jeleként a pap, a kezesek és esetleg a többi jelenlévő keresztény is megjelöli a kereszt jelével. A pap megkeni a katekumenek olajával, majd átad neki egy Szentírást. Ha a katekumen már valamennyire ismeri a Szentírást, jó, ha ekkorra választ egy szép részt belőle, amit idéz a szertartásban és megmondja, hogy miért fontos ez a számára.
  3. Átadás (tradíció): a Hitvallás és a Miatyánk szövegének átadása. Ez a „tananyag”: a katekizmus, vagyis a hitünk fontos tételei és az imádság módja. A katekumenátus anyaga is erre épül.
  4. Egzorcizmus (ördögűzés) és a kereszt átadása: imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért. Nem azonos a filmekből ismert látványos ördögűzésekkel. A kereszt megváltásunk szimbóluma, figyelmeztet arra, hogy mit tett értünk Jézus, illetve mivel a szenvedés eszköze, arra is, hogy nekünk is kell szenvednünk.
  5. Visszaadás (reddíció) és effata: a Hitvallás és a Miatyánk „felmondása”, annak megmutatása, hogy a katekumen foglalkozott az anyaggal és valamennyire már ismeri is. Mivel ez nemcsak emberi erőfeszítés és nemcsak tanulás, hanem a kegyelem kérdése is, hozzákapcsolódik a fül megnyitásának (effata) szertartása. Ebben azért imádkozunk, hogy a katekumen lelki fülei megnyíljanak az Isten igazságaira és amit tanul, azt a gondolkodásába, az életébe is be tudja építeni.
  6. Kiválasztás: Nagyböjt elején, amikor már közeledik a keresztelés ideje, az Egyház megkérdezi a keresztelendő kezeseit, hogy alkalmas-e a jelölt a keresztségre. Ekkor (ha még korábban nem történt meg) keresztnevet is választ.
  7. Skrutinium(ok): Nagyböjt 3-5. vasárnapján 1-3 „vizsgálat”, valójában inkább önvizsgálat: lelki elmélyülés és bűnbánattartás röviddel a beavató szentségek felvétele előtt.
  8. Húsvét vigiliája: KERESZTELÉS, ELSŐÁLDOZÁS, BÉRMÁLÁS

Müsztagógia: az ősegyházban a hit legfontosabb tételeit (pl. a szentségek, a szentmise) nem mondták el a keresztelés előtt, sőt, még a misén sem vehettek részt, csak igeliturgián. Maga a keresztelés is nagyrészt érthetetlen volt számukra, ezért utána volt még egy rövid kurzus, amelyben mindezt elmagyarázták a közösség immár teljes jogú tagjainak. Ma a müsztagógia egyfajta lelki megerősítés, a közösség elmélyítése. Természetesen ma is van bőven mit tanulnia egy frissen megkereszteltnek, ha igazán komolyan veszi a kereszténységet, továbbra is járni fog hittanra.

Követelmények: napi imádság, heti szentmise-látogatás, a hittan látogatása (és az anyag megtanulása) + a fenti szertartásokon való részvétel. Válasszunk kereszt- ill. bérmanevet és kereszt- ill. bérmaszülőt (legkésőbb a befogadásig, azaz a katekumenátus első heteiben!)

Szükséges segédeszközök: Szentírás, Kompendium (mindenki megkapja), jegyzetfüzet (tankönyv nincs), imakönyv (az utóbbi 20 évben kiadott), rózsafüzér.