Oltáriszentség

Az Oltáriszentség Krisztus teste és vére a kenyér és a bor színe alatt. Nem jelkép, hanem valóságos test és vér! Csak a megszentelő kegyelem állapotában (halálos bűntől mentesen) szabad magunkhoz venni! Ha nincs súlyos bűnünk, minden szentmisén, akár naponta áldozzunk! Akinek súlyos bűne van, gyónjon!

Elsőáldozás: az Oltáriszentség első alkalommal történő vétele. Nem cél, hanem eszköz. A cél a buzgó vallásos élet! Az Oltáriszentség, mint minden szentség, kegyelemközvetítő eszköz, segít a vallásgyakorlásban. Akkor van értelme, ha szeretnénk rendszeresen magunkhoz venni. Más szóval az elsőáldozás nem "egyszeráldozás".

Ha gyermekéről van szó és még nem járt hittanra, mielőbb írassa be! Az első osztálytól kezdve hittanos gyerekek számára 3.-ban van az elsőáldozás, de később is lehet jelentkezni. (Ha úgy gondolja, hogy kamasz gyermeke nagyon kilógna a 3.-osok közül, természetesen lehet külön, nem ünnepélyes keretek között is elsőáldozó). A vallásgyakorlás nagyon fontos, az kérje az elsőáldozást, aki úgy tervezi, hogy gyermeke másodszor, harmadszor, stb. is fog áldozni! A gyermek lelki fejlődése érdekében alapvető a szülők példamutatása, a gyermek pusztán a hitoktatástól nem lesz vallásos!

Ha felnőttként szeretne elsőáldozáshoz járulni, kérjük, jelentkezzen a katekumenátusba! Ugyanazon hitoktatásban kell részesülnie, mint a keresztelendőknek, emellett természetesen kezdjen el imádkozni, templomba járni és Szentírást olvasni! Elsőáldozása előtt szentgyónáshoz is fog járulni, erre szintén megkapja a szükséges felkészítést.

Betegek áldozása: templomba eljönni nem tudó, de nem súlyos állapotú betegekhez elsőpéntekenként megyünk gyóntatni, áldoztatni. Nekik ez nagy segítség, hiszen nagy fájdalom számukra, hogy a misén már nem tudnak részt venni. Segítsük elő idős, beteg családtagjaink legalább havi egyszeri szentáldozását!

Szent útravaló: amikor a haldokló veszi magához az Oltáriszentséget. Előtte meg is gyónik és felveszi a betegek kenetét. Ezt bármikor kérhetik, akár éjjel is! Senki ne távozzon a földi életből szentségek nélkül! Ne várjunk a pap elhívásával addig, amíg a beteg már olyan rossz állapotba kerül, hogy nem képes gyónni, áldozni!